Ordító
2012. May 15. Tuesday, 06:36 Kinyomtatom
|
Ha zenét hallgatok, akkor a flow hip-hop megvan. Ha megvan a flow, akkor egészen jól haladok, nincs fáradság, nincs leállás, nincs akadály.
Akkor jövök ki ebből a csodás állapotból, amikor már nem tudom egy pillanat alatt elhessegetni a bazmeg-éjjel-három-van-és-hétkor-ébresztő-mert-munka-van-feküdj-le-bazmeg-mert-egy-mosott-szar-leszel-már-így-is-és-a-szokásos-tripla-kávé-sem-fog-segíteni gondolatot.
Hogy milyen zenék pörgetnek meg?
HC, mulatós, Mozart és a pörgősebb techno.
Kinyomtatom
|
Fura emlékeim vannak erről az éjszakáról. Már öt éve volt? Hat? Száznak tűnik. Olyan csúcsnak, ami sose ismétlődik meg.
De nincs magyarázat: nincs a szavaknak vagy a zenének vagy az emlékeknek olyan keveréke, amely megközelítené azt azt érzést, hogy tudod hogy ott vagy a világnak abban az időbeli és térbeli sarkában.
Őrültség volt minden irányban minden órában: izzott a levegő mindenütt. Fantasztikus egyetemes érzés volt hogy akármit csinálunk az helyes, hogy nyerők vagyunk. Egyszerűen érvényesült az energiák. Minden lendületünk megvolt. Igen, egy gyönyörű magas hullám tetején lovagoltunk.
És most felmész egy meredek hegyre és nyugatra nézel és a megfelelő szemmel majdnem meglátod a magas víz nyomát: ez az a hely, ahol végül a hullám megtört és visszagördült.
Kinyomtatom
|